Egyszer-kétszer meglepett az élet engem is ilyennel. Velencére mentünk a barátnőmmel, és az édesanyjával. Retúr vonatjegyeket vettünk, anyuka rakta a táskájába, és megérkeztünk Velencére. Kis idő múltán anyuka kitalálta, hogy neki fizetős strand kell a szabadstrand helyett, ahol van értékmegőrző, úgyhogy sétáljunk el egy másik strandra. Nekem ehhez nem sok kedvem volt a 35 fok feletti hőségben, aszfalton, úgyhogy abban állapodtunk meg, hogy ők mennek gyalog, én meg felfekszem a gumimatracomra, és szépen átevickélek, miközben szépen le is barnulok. Vittem magammal egy pólót vész esetére, meg egy kalapot, nehogy napszúrást kapjak. Ez mind nálam volt.
Abban egyeztünk meg, hogy az első, fizetős strandig gyalogolnak, és én ott keresem meg őket. Nagyjából két óra tempózás után megérkeztem a célponthoz... Nők sehol. Kerestem őket vízben, szárazon, hangosbemondón, kétségbeesetten, de sehol nem voltak. Kibotorkáltam az éles köveken mezítláb a vasútállomásra, hogy legalább azt tudjam, honnan nem fogok tudni hazajutni, hiszen nem volt nálam se pénz, se vonatjegy, se papucs, se telefon, se ruha, se teleportáló gép. Viszont beleléptem egy méhbe, ami jól meg is csípett. Már épp a kétségbeesés szélén álltam, és újra vízre bocsátottam a kétszemélyes matracot, mikor megpillantottam a vízben egy ismerőst. Elmeséltem a kálváriámat, s miután kiröhögte magát, odaadta a telefonját. Mondjuk azzal sem mentem sokra, mert fejből nem tudom senkinek a telefonszámát. De legfőképp a barátnőmét, és anyóspajtásét. Apósét viszont csodával határos módon megjegyeztem, és még otthon is volt, mikor hívtam. Így tudtam meg a lánya számát, és végre fel tudtam hívni. Kiderült, hogy ŐK ÚTKÖZBEN MEGGONDOLTÁK MAGUKAT, mert nem találták meg azt a strandot, amire emlékeztek, ÉS VISSZAFORDULTAK. És azt gondolták, hogy majd biztos én is ezt fogom tenni. Én meg várhattam, és keresgélhettem őket órákig. Mire visszaértem a matraccal, anyuka már rég hazament. Mi meg vártunk a vonatra a hőségben vagy 3 órát a megállóban, a tűző napon, mert épp akkor lett öngyilkos valaki ezen a szakaszon. Gondolom, hasonló helyzetbe került, mint én, csak nem jutott eszébe egyetlen telefonszám sem.
Facebook oldalam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése