Megpróbáltam nekik udvariasan és türelmesen elmagyarázni, hogy nem díjazzuk az ötletet annak fényében, hogy mit művelt velem a haverjuk, de le se sz@rták a dolgot. Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy a pokrócnál költjük el az ebédet, nyugodt körülmények között. Vagyis csak szerettük volna, ugyanis ott is megtalált egy darázs. Dacolva a halállal, puszta kézzel küldtem a halálba, egyetlen, végzetes csapással. Nyilván nem erre számított, mikor ebédelni készült… De ebből majd tanul. Elmagyaráztam neki, hogy miért tettem tönkre a napját, majd falatoztunk tovább. Kisvártatva megjelent még egy. Azt már egy üres flakonnal csaptam le, de nem döglött meg rögtön. Felvilágosítottam, hogy most igencsak pórul járt, mert rossz hekket választott ebédül, meg azt is, hogy mondja meg a cimboráinak, hogy ne jöjjenek ide, mert ugyanígy végzik majd ők is. Látszólag megértette és agonizált tovább a pokróc mellett. De úgy látszik, hiába minden, nem értenek ezek az ostoba állatok a jó szóból. Jöttek egymás után sorban. Kinyírtam a következőt is némi viaskodás után. Ez nem adta olyan könnyen az életét, de ugyanúgy végezte, ahogy a haverjai. A következő a párom fürdőruhájára szállt rá, és onnan méregetett. Pofánpöcköltem /mármint a darazsat/, s elrepült vagy két méterre, ahol a földbe csapódott. Én meg utána... A flakon kupakjával döngöltem bele a földbe. Ez volt a kegyelemdöfés. Összeszedtem a tetemeket és elrettentő példaként a hekk—ebéd maradványai mellé tettem őket a papírtálcára. De csak jöttek az újabb és újabb gyilkos rovarok lakmározni. Ezek tényleg ekkora barmok? Látják, hogy ott a kaja… amiből enni akarnak… a kaja mellett meg ott hever élettelenül pár haverjuk. És eszükbe sem jut, hogy mérgező a hekk? Hogy ők is megdöglenek, ha esznek belőle? :D Hogy lehetnek ilyen ostobák? :P
U.i. Leszarom a karmát, az én kajámból nem eszik senki! :P
Facebook oldalam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése