Pipidal

Harsog az udvar, neszez állatok serege,

Disznók, pulykák, és libák különös elegye.

Totyognak kacsák, közben feneküket rázzák,

Izmos hátsó fertályukat lágyan ringatják,

Mutogatják másoknak, ahogy anyjuktól látták,

Ezt a leckét pelyhesként rendben megtanulták.

És vannak persze tyúkok, róluk szól e mese,

Így hát végképp nem szabad kihagyni őket se.

Szereplők nélkül, vajon mit ér a történet?

Minden nyájas olvasóm joggal kérdené meg.

Bámulna a borjú is, nem értené ő se,

Hogy e remek mesének, miért nincsen hőse.

De szerencsére van, hisz megannyi tyúk a sztár,

Köréd gyűlnek rögtön, ha eleséget hoztál.

Bólogatnak serényen, hogy minél több jusson,

Akinek nem volt elég, máskor jobban fusson!

Az érdekli, mit esznek? Elmesélem nyomba’!

Vagyis inkább mégsem, mert felfordul a gyomra…

Egy vagyok közülük, igen apró termettel,

Érdekes dolog történt, lefújtak permettel.

Így tudok Önhöz szólni úgy, hogy meg is érti,,

Fontos mondandómat nem kotkodácsnak véli.

Egy hete születtem, a pelyhes tollú csibe,

És tegnap beírattak a csibe-bölcsibe.

Szaladni tanultunk, meg mindenfelé futni,

E helyről, egy másikra, gyorsulva eljutni.

Lépj előre bal lábbal, s tedd elé a jobbat,

Menésre nem leltek még e módszernél jobbat.

Ismételd még többször, egységnyi idő alatt,

Régtől kezdve minden szárnyas ekképpen haladt.

Egy fészekalja nebuló leste tanárát,

A rozsdástollú kotlós tartotta az órát.

Megmutatta, hogyan, s mit kell sorrendben tenni,

Kapirgálni, felcsípni, s legvégül megenni.

Kis idő elteltével véget ért az óra,

Eleget gyakoroltunk kora reggel óta.

A magolást pedig valami más követett,

Táplálkozás után egy kis játék jöhetett.

Bújócskáztunk önfeledten, míg lement a Nap,

Ez az élmény mindnyájunknak örök emlék marad.

Lám ez csak az első nap, mégsem volt túl laza,

Megjöttek, a tyúkanyók, s ki-ki elment haza.

Egy nap a gazdaasszony előbújt egy késsel,

Mit akarhat? –fejtegettem csenevész tyúkésszel.

Félénken csipegettem, körülöttem nagyok,

Cidriztem javában, hiszen baromfi vagyok.

Kérem szépen, ne rakjanak be a tepsibe!

Nem vagyok még kakas, csak egy édes KISCSIBE!

Ezt megúsztam, hisz egy tyúk volt ma az áldozat,

Ezúttal is elkerült a csúfos kárhozat.

Hogy miért mondtam el mindezt? Mert a csirke is EMBER!!!

Akkor is, ha az ételünk nem hot-dog… csak kender…

Facebook oldalam